Szufi bölcsesség

2011 december 22. | Szerző: alien7 |

„Nem a szeretet (szelelem) keresése a feladatod, hanem csupán az, hogy megkeresd és megleld önmagadban, az ellene épített korlátokat.” Rumi

RÚMÍ, MAULÁNÁ DZSALÁL-AD-DÍN MUHAMMAD IBN MUHAMMAD(“Mauláná” annyit jelent, mint “a mi mesterünk” Rúmí pedig, hogy római, azaz kisázsiai, minthogy Kis-Ázsia korábban a Keletrómai Császársághoz tartozott.) R. Bálkhban született 1207-ben. A legjelentősebb (szufi) perzsa misztikus költő. Virágnyelven bár, de közérthetően, nem annyira a szúfik tanait, mint életérzését adja elő. A világ azonos az istenséggel. A nap és a porszem egyformán az ő partikulája. Az ember, a Mindenható kiszakadt része, visszavágyódik, nem Istenhez, hanem Istenbe. A szúfik közössége részegen fetreng a kocsmában, mert berúgtak az istenség jelenlététől. (A kocsma és a részegség szimbólikusan is értelmezhető.) Isten angyala légyottra hívja az aszkétát, és szerelmi mámorban ölelkezik vele. Ugyanekkor aszkézisük megfért egyfajta szelíd hedonizmussal.Ennek az irányzatnak volt legköltőibb és – saját kifejezése szerint – legbolondabb képviselője Rúmí. (Egy szerelmes verse: http://www.youtube.com/watch?v=F1b48eYGJrM )